„Kezdődik az iskola! Kezdődik a szorongás!?”

Hogyan segíthetünk szülőként az elsős gyermekünknek?

A tanév kezdetével nemcsak a gyerekekben, hanem a szülőkben is fokozatosan nő a feszültség. Ha első osztályt kezd a gyermek, mindenki tele van várakozással, reménnyel, ugyanakkor az ismeretlentől való félelemmel is.

  • Ne feledjük! Egy óvodásból nem 1 nap, nem 1 hét alatt válik kisiskolás, hanem az elkövetkező hónapok alatt! És előfordulhat, hogy ez nem megy minden gyermek számára zökkenőmentesen. Hiszen minden új számukra! Az épület, a felnőttek, a gyerekek, a felszerelés, az útvonal, az ebéd íze. A szokások, a szabályok.
  • Legyünk türelmesek, adjunk időt gyermekünknek, amíg ezekhez hozzászokik. Sok szülő kétségebe esve kér segítséget már pár nap után, mert gyermeke sír reggelente. Legyünk elfogadóak azzal kapcsolatban, ha egy gyerkőc nem egyből ugorja meg az akadályokat.
  • Semmiképpen se mondjuk azt neki ilyenkor, hogy „ne sírjon, azt nem szabad”. Mondjuk inkább azt, hogy „természetes, hogy izgulsz, félsz, most még minden új, de hamarosan majd megszokod, minden nappal könnyebb lesz stb.”
  • Ne kezdjük jutalmazni a nem sírásért, inkább bíztassuk arra, hogy nyugodtan fejezze ki az érzéseit, mondja el, mitől fél, mi nem tetszik neki.
  • Beszélgessünk velük, ugyanakkor ne legyen folyton csak az iskoláról szó, mert a gyerekek is megérzik, ha nyomás nehezedik rájuk azzal kapcsolatban, hogy nem tudnak reggelente megfelelni a „nem sírással”.
  • Igyekezzünk délután és este kikapcsolódni, játszani, nagyokat sétálni, kicsit „elfelejtkezni” az iskoláról.
  • A szorongó szülő is próbálja megnyugtatni magát, gondoljon arra, hogy biztosan korábban is voltak már nehéz időszakok, mégis azok is megoldódtak. Egy nyugodt szülő tudja csak igazán jól megnyugtatni a szorongó gyermeket.
  • Az iskolakezdés idején a szorongás jeleként a gyerekeknél előfordulhatnak elalvási nehézségek, nyugtalanság, csökkenő étvágy, gyakori vizelési inger, hányinger, hányás, hasfájás stb. Legyünk türelmesek, az esetek nagy részében ezek pár héten belül spontán megszűnnek. Amennyiben a tünetek 4-6 hét után is fennállnak, érdemes konzultációt kezdeményezni egy gyermekpszichológus kollégával.
  • Segítő kérdések az otthoni beszélgetésekhez: „Mi volt a legjobb dolog a mai napban? Mi volt a legnehezebb a mai napban? Mitől féltél a legjobban? Minek örültél a legjobban? Mi volt a legviccesebb? Mit vársz holnap a legjobban? Ha lehetne 3 kívánságod az iskolával kapcsolatban, mi lenne az? stb.”
error: A tartalom védett!